Erkélyparadicsom update 5.

A hétvégi kiránduláson széjjel aggódtam magam, nehogy a jég elverje a paradicsomjaimat... Tudom, ez már a vég. :) Aztán vasárnap este 11 körül, mikor hazaértünk, kimentem az erkélyre, megbeszéltük a hétvége eseményeit, feltámogattam a meghajolt növénykéket, és megkértem a már nagyon szép pirosra érett első paradicsomot, hogy jöjjön velem, hiszen már szép piros és érett. Alig értem hozzá, el is engedte magát. Bizony, a viharban ügyesen kapaszkodott, és megvárt a leeséssel! :) Íme (sorry, telefonos kép, már nagyon fáradt voltam):

Megmostam szépen, és így gyorsan frissen elfeleztük:

Így magában, minden körítés nélkül ünnepélyesen el is fogyasztottuk, és olyan, de olyan fincsi volt hogy az csak na!!!! Bizony, megérte vele minden nap beszélgetni! :) Továbbra is úgy gondolom, nem lehet összehasonlítani a bolti, spanyoloktól importált, zölden leszedett, útközben bepirult paradicsomnak kinéző dolgokat a rendes, friss, érett paradicsommal. A formán és színen kívül a világon semmi közük egymásnak. A boltinak még igazi paradicsomillata sincs, és akkor a belső, szivacsos állagról még nem is beszéltünk... És most tök büszke vagyok ám magamra! :) Remélem, hamar elkészül a következő, megyek meg is nézem.